Jön…

Jön …

Jön hideg, és fagy,

S fázom miattad,

Mert nem ölelsz át,

Már rég itt hagytál.

Bűnös a vágy, és

Én is, de más is.

Lám, Te is reszketsz,

Ág is megremeg.

Ősi ösztönök

Küzdenek ott fönn.

Hol nem jár madár,

Ez néma talány.

Rémrengeteg van,

Félelmek hada,

Révület késztet,

S te teszed mindezt.

-Régvolt érintés,

Kósza emlékkép.-

Ezek tengődnek

Fájó szívemben.

Csak emlékezem.

Kezem kezedben.

Mondd, mit vétettünk?

Sóvárgó lényünk

Maga a magány.

Elporlunk talán.

Lelkünk is elszáll,

Nevünk már délibáb.

Elodázott tény:

Időnk lejárt rég!

Jön hideg, és fagy,

S fázom miattad,

Mert hideg a táj,

Álmunk jégbevájt.