Mit ér az érzés, a vágy
Ha mást talál; mint aki rád vár?
Nesztelen tör rád a félelem
Mit kérsz, mit adsz az gyötrelem.
Fénytelen csillagok hullanak,
S a kétely is egyre noszogat.
Fáj a semmi, ömleszt a minden,
Valld be életed tönkrement.
Minden hiábavaló, véges.
Már a holnap sem éltet.
Vágyad célja elhaladt,
S te siratod önmagad.
Mindenki gúnyosan rád nevet,
Mert ők sem látnak mást csak téged.
Megmosolyogják tetteid,
Kivesézik vétkeid.
Elemzed életed és rájössz
Csak egy kell, Ő, semmi több…