Elég régen írtam , de most úgy gondolom egy ilyen szép tavaszi napon csakis egy szerelmes vers illik ide:)
Szemed árjában süllyedek el,
Hangod tengerén evezek,
És simogató érintésed,
Szíved pulzáló lüktetése
Megérint. Kikötök ott messze
Aranyló lelked kis szigetén
Boldog vagyok, szabad az égen.
Messze tekint apró, védtelen
Fáradtsággal teli pillanat.
Megtelik az éj megannyi vad,
Nesztelenül ütemes zajjal.
Kéjjel csordultig töltött pohár:
Inni, inni- csábító románc-
Ámbár tudván jól, mi lesz aztán
Kételyekkel befedvén talán
Nem ismersz majd meg- elmész, itt hagysz.
Tükörképed mása is becsap.
Szürke a fény, mocskos a lépés.
Ess eső! Járom az ösvényt és
Csurran-cseppen életem perce.
Tőr minden édes kísértésed.
Jelentéktelen hang vagyok, bár
Tavad vizén körtánc-
Minden érzés felkavar- vágyra vágysz!
Életed fogytán, futsz az utcán,
Keresed a lányt, kutatod ott,
Hol két szempár egyszerre lángolt.
Feltámadt a vihar; jött a baj.
Szemünk árjában két szív lobbant.
Egymást félt két lélek; elvesztünk.
Bár hal a föld, él szerelmünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: