rózsatövis

Éjsötét zár

Bolyongok a kihalt utcán,

És a sötét éj körülzár.

Csak megyek, lépdelek éppen

S sebes évődésem megijeszt.

Tűnődöm én a múltamon,

Ahogy a jövőn-untatón.

köd

A lámpák fénye is pislog,

Mintha szégyellne. Meginog

Szívlüktetésem is, halld ott

A csend sóhaját! Még talpon

Vagyok, bár nem nagyon. Testem

fáradt s elmémen tapos.

 

Sejtelmesen pislog egy lámpás,

Talán itt a végállomás?

Homályosan látom csupán

De távolból fut felém szerelmem

Ködbe vész minden teljesen.

Unottan ölelve mondjuk:Szeretlek!

Holott tudjuk minden véget ér egyszer.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!