Bolyongok a kihalt utcán,
És a sötét éj körülzár.
Csak megyek, lépdelek éppen
S sebes évődésem megijeszt.
Tűnődöm én a múltamon,
Ahogy a jövőn-untatón.
A lámpák fénye is pislog,
Mintha szégyellne. Meginog
Szívlüktetésem is, halld ott
A csend sóhaját! Még talpon
Vagyok, bár nem nagyon. Testem
fáradt s elmémen tapos.
Sejtelmesen pislog egy lámpás,
Talán itt a végállomás?
Homályosan látom csupán
De távolból fut felém szerelmem
Ködbe vész minden teljesen.
Unottan ölelve mondjuk:Szeretlek!
Holott tudjuk minden véget ér egyszer.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: