Nem is olyan rég járt nálam Tivadar bácsi, miatta indítottam külön ezt a rovatot hiszen neki aztán annyi mesélni valója van; hogy úgy éreztem megtisztelem ezzel.Remélem tanultok és nevettek velem együtt Tivadar bácsi meséin amiknek annyi az igazságtartalmuk amennyi pont elég egy jó kis kocsmai beszélgetéshez.
Tivadar bácsi 66 éves, ő a kedvenc nagybátyám, pedig nem ő az egyetlen. Lehetne a sportklub kabalája is ,hiszen ő aztán tényleg egészségesen él. Állandó 17 fokon tartja a lakást, és egyfolytában kerékpározik. Na nem azért mert szeret, hanem mert így le tud állni az utcán szembejövő ismerősökkel pletykálni, ő csak eszmecserének hívja. Képzeljétek kocsmárosként dolgozott az öreg de egyszer megfogadta, hogy ő márpedig nem fog inni egy kortyot sem. És ha hiszitek ha nem 35 éve vagy van már 40 is az egy kortyot sem ivott. Így azóta a készletek is jók voltak 😀
Na de jöjjön egy a zsengék közül ami visszarepít minket 1960-as évek közepére amikor Kecskemétre járt gimnáziumba hiszen annyira rossz gyerek volt,hogy messzire kellett küldeni bentlakásos fiúiskolába.Történt akkoriban,hogy mindig az első sorban ült na nem azért mert olyan jó gyerek volt hanem mert mindig odaültették. De miért? Hát azért mert a barátjával a cipőjükre ragasztották a kinyitott körzőt és amikor a tanár megkérdezte ki akar felelni az előttük ülő hátsójába állították bele a szerszámot.Így került ő mindig az első sorba.
-Annácskám- mondta.Volt nekem egy első szerelmem, meséltem már?
-Dehogy Tivadar bácsi, de csak mondja én meghallgatom.
Felcsillantak sötétbarna szemei, csak erre várt és már folytatta is.
-Tudod az én első szerelmemet Patríciának hívták. Gyönyörű lány volt, mikor sétáltunk megfordultak utána a fiúk. Tudod, mikor én gimnazista voltam csak egy-két hónapig bírtam ki egy lány mellett, de akkor azt hittem ő lesz az igazi.
Ez tény annyi nője volt az öregnek,hogy se szeri se száma , de becsületére váljon mindnek tudja a nevét.:)
-Egyszer tavaszi szünet volt, mindenki hazament oda ahol lakott, ő pesti volt hát hazament oda ahogy én is hazajöttem. Újra találkoztunk a szünet után és bevallotta,hogy megcsalt a szünet alatt. Én nagyon magam alatt voltam és elhagytam. Egy hét el se telt jöttek a szülei,hogy a Pati miattam sír nem akar tanulni, fogadjam vissza. Mondtam,hogy engem úgy megbántott én ugyan nem fogadom vissza. Így is volt, a gimnáziumot is abbahagyta. Hogy miattam-e azt nem tudom de azóta nem is láttam.
– De Tivadar bácsi és ennyi vége?
-Igen elég szomorú lett a vége, de akkor megtanultam,hogy a szívem nem adom zálogba soha többet.
És így volt, falta a nőket sosem horgonyzott le véglegesen egy mellett se, de hát ilyennek szeretjük a jó öreg Tivadar bácsit.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: