Vége, vége mondtuk mi ezerszer
Mégis megpróbáltunk még egyszer
Legyintettünk a hangokra, és csak
A vágy, kíváncsiság hajtottak.
Nehéz az ügy, de nincs már mit tenni
Elveszett időnk, s ím homok-szívünk
Lábnyom sebeivel is küszködtünk.
Tengernyi bú öntözte a partot
Nincs még egy ily érzés mi így tartott.
Lassan, csendben peregnek a percek,
Mit tehetnénk, mondd? Nincs felelet,
Hiszen sorsunk rég elrendeltetett.